-1.png)
Zsíros Tünde – ESBANA
A homoktövis-biznisz nem tartozik a legkönnyebb műfajok közé, ám Zsíros Tündét és férjét a legkeményebb kihívások sem tudták megtörni. Főállásuk mellett indították el a vállalkozásukat és építették föl a ESBANA brandet. A legfontosabb motivációkról, a kihívásokról és a nagy döntésekről kérdeztük a márka egyik megálmodóját.
A családod alapvetően az agráriumban tevékenykedik, Te viszont a számok világa felé mozdultál…
14 évesen az ember még nem igazán tudja, hogy merre induljon el, és noha voltak ugyan elképzeléseim, a szüleim viszont nem értettek velük egyet. Az édesapám úgy látta, hogy jól bánok a számokkal, ezért azt szerette volna, ha a közgazdaságtan irányába indulok el, eszerint választottam középiskolát és később a mérleglépes könyvelői képesítést is megszereztem. Mielőtt a férjemmel belekezdtünk a vállalkozásunkba, hosszú évekig dolgoztam könyvelőként, sőt, jelenleg, az ESBANA mellett is van egy állásom.
Hogyhogy két munkát viszel egyszerre?
A tavalyi év nyaráig az ESBANA mellett részmunkaidőben dolgoztam egy cégnél, ám egy vezetőváltás után úgy döntöttem, hogy felmondok és százszázalékosan a vállalkozásra koncentrálok. A karácsonyi időszakig minden nagyon jól ment, ám idén januárban egyszerűen földbe állt a piac és nem a vártnak megfelelően alakultak a számok sem. Szerencsére jó könyvelőkre mindig van kereslet, így gyorsan meg is találtam a számomra megfelelő helyet; jelenleg heti három napot töltök irodában, a hét második felét home office-ban dolgozom. Az ESBANA-val most a szabadidőben foglalkozom.
“Szeretem a munkámat, viszont egy saját vállalkozást vinni, amiben kiteljesedhet az ember, az egy egészen más minőséget jelent az alkalmazotti léthez képes. Ráadásul az ember magának és nem mondjuk egy nagy multinak dolgozik.”
Azt olvastuk, hogy „át kellett venni a stafétát” a mezőgazdasággal foglalkozó a szüleidtől. Valóban „kellett”, vagy volt döntési szabadságod?
Természetesen meg volt és jelenleg is megvan a döntési szabadságom. Az édesapám soha nem akart belefolyni a kertészeti munkákba és a saját agrár-vállalkozását sem szerette volna eszerint átalakítani. Tudta, hogy a földművelés nem mindig kifizetődő, hiszen ennek a szektornak a jövedelmezősége jelentős mértékben függ az időjárási körülményektől. Ő már nem akart váltani, viszont nagyon sok mindenben – például a földműveléshez, a gazdálkodáshoz szükséges eszközökkel – segített és segít nekünk a homoktövis termesztésben. A 2016-os indulás óta támogat bennünket.
A férjed és Te is főállásban dolgoztatok, illetve három gyermek szülei is vagytok, erre jött rá a vállalkozás, ami egy egészen más gondolkodásmódot, időbeosztást igényel, ami azért össze tud állni egy nagy csomaggá. Mennyire volt számotokra egyértelmű, hogy saját bizniszt indítotok?
Mindkettőnkben ott volt és van a vállalkozó szellem és mindenképpen az volt a célunk, hogy létrehozzunk valamit. Úgy éreztük, hogy semmilyen kihívás nem tudja a kedvünket szegni.
“Miután alaposan megismertük a homoktövist, azonnal tudtuk, hogy ebben a növényben ott van a jövő, láttuk, hogy erre fel lehet építeni egy működőképes vállalkozást. Az viszont igaz, hogy azzal még nem voltunk tisztában, hogy ez a folyamat fájdalmas is lehet.”
Egy picit talán naivan gondolkodtunk, mert például nem foglalkoztunk komolyan a szürethez szükséges munkaerő kérdésével. Úgy voltunk vele, hogy biztosan találunk majd embereket, de ez mégsem történt így. Nem sikerült a megfelelő számú dolgozót felkutatni, így mi magunk is mentünk a földekre szüretelni. Sőt, mivel kevés volt a dolgos kéz, ezért jöttek a gyerekek is. Mindig van megoldandó kihívás, ami által viszont mi is tapasztalatokat gyűjtünk és fejlődünk. Mára beletanultunk és szeretjük is csinálni. Ez a biznisz a mai napig sem felhőtlen, és néha azt gondolom, hogy mi élvezzük is, ha egy picit fáj.
A gyerekek hogyan állnak a kétkezi munkához?
Nyilván megesik, hogy nincs kedvük hozzá, de aztán amikor kint vagyunk a földeken a növények között, minden megváltozik, tíz perc után megjön a lelkesedésük.
“A gyerekek sokat segítenek, de ezen felül szeretnénk nekik átadni egyfajta életszemléletet is; vagyis, ha igazán akarsz valamit és hajlandó vagy érte dolgozni, akkor annak meglesz az eredménye.”
És ezt látják a saját szemükkel is, hiszen anno a növények ültetésekor még kis gödrökben ugráltak, ma már látják a termő homoktövist is. Az a célunk, hogy egy virágzó vállalkozást építsünk, amit hármójuk közül legalább az egyik továbbvisz majd.
Amikor 2016-ban belevágtatok, mit kellett mérlegelnetek, milyen kockázatokkal számoltatok?
Nem igazán gondolkodtunk, csak fejest ugrottunk és csináltuk. Akkor kezdtünk el komolyabban gondolkodni, amikor az első nagyobb problémák megjelentek.
